Sziasztok!
Szeretnék veletek egy számomra újonnan szerzett, kiábrándító tapasztalatot megosztani. Változni nem hiszem hogy fog bármi is, de örülnék ha minél több ember tudna róla. (sokaknak biztos nem lesz új információ...) Jó lenne, ha ezzel több médium foglalkozna, de nincsenek illúzióim.Csak nekem nagyon úgy tűnik, hogy ma Magyarországon regisztrált munkanélkülinek lenni; annyit tesz, mint mindössze egy statisztikai adatként létezni.
Előre is elnézést kérek, ha kicsit hosszasra sikeredik a sztori, de muszáj.
Először is onnan kezdeném, hogy nem tartozom semmiféle etnikumhoz. Ez sokszor már hátrány, de ebbe most ne menjünk bele, mert nem ez most a lényeg. 32 éves vagyok és amióta az eszemet tudom, majdnem mindig dolgoztam. Az esetek túlnyomó többségében bejelentetten, szóval jól járt velem állambácsi.
Bár Borsod megyében cseperedtem, hamar belátható volt, hogy itt nem sok jövőm lesz és szerencsét próbáltam Pesten.
Több, mint 10 évig ott is dolgoztam, bejelentetten, vállalva, hogy az utánam fizetendő sarc megfizetésre kerüljön. Adóztam is minden évben szorgalmasan, egyszóval szorgos kis hangya voltam.
Pár hónapja elvesztettem a munkám, és szerettem volna regisztrálni a munkanélküli központban.
First Step:
Ugyan elvileg ez egy országos hálózat, ott szembesültem vele, hogy ha nincs bejelentett lakcímem Budapesten; Borsodban kell regelnem, vagy a homelessek számára fenntartott munkaügyi kirendeltségen Bp-n. Kérdeztem az üi-t, hogy mit javasol, mert azért egy regisztrációért elég borsos ár oda-vissza 10.000 HUF. Azt javasolta, inkább utazzak és fizessek, mert az említett kirendeltség khm... hogy is mondja: gáz. Jó, végül is legalább őszinte volt.
Fordítanék; ha ÉN kell, hogy fizessek - lehetek nyugodtan bárhol az országban. Ha egyszer NEKEM kellene segítség, akkor takarodjak haza.
Hazajöttem hát és mivel úgy ítéltem meg, hogy az állandó utazgatás nem túl pénz-, vagy időtakarékos, úgy döntöttem, hogy egy időre hazaköltözöm.
Gondoltam, majd nézek valami képzést, nézek munkát és ha újra egyenesbe jövök, irány Pest újra vagy a nagyvilág.
Aha. Én naiv. A reg könnyen ment, azzal semmi gond nem volt, kedves, segítőkész üi-k voltak. Legalábbis a regisztráción. Ellenben mikor a képzések felől érdeklődtem volna egy másik irodában egy másik ügyintézőnél, épp hogy a küszöböt át tudtam lépni (előtte hosszasan várakoztam, mikor persze senki nem volt benn), már hajtottak is el, hogy most semmilyen képzés nem indul, szeptembertől változnak az okj-s szabályok. Majd, majd majd. Hát jó. Látom, nagyon sok dolguk van meg amúgy is változik minden, én kérek elnézést. Majd szeptemberben jövök. Olyan szinten voltak érdektelenek, hogy a kávéval való megkínálást - gondoltam - már nem várom meg.
Second Step:
Próbáltam önállóan melót keresni (Miskolcon lenne több is, csak épp az interjúkra való beutazgatás nem kevés pénz. A helyi közlekedést nem is számítva). Mert amúgy természetesen teljesen elfogadott, hogy ha nincs munkám, akkor utazgatni van és btw anyagilag is megengedhetem magamnak... Naná. Hát ez tök evidens.
Szóval, mivel amúgy is jelentkeznem kellett, gondoltam teszek egy újabb próbát a képzésekkel meg egyáltalán ezzel az egész rendszerrel.
Hiba volt. Csak felidegesítettem magam.
Maga a jelentkezéses ügyintézés gördülékenyen és segítőkészen ment. Gyors ügyintézés, korrekt, pontos tájékoztatás.
Itt jegyezném meg, hogy azért ügyintéző és ügyintéző között is van különbség. Ezen ügyintézőkön kívül tényleg nem az ott dolgozókat hibáztatom. (Még a képzéses üi-ket sem feltétlen, bár a hozzáálláson lenne mit csiszolni) A rendszer nem miattuk idióta és sokszor hiába értenek egyet a felháborodásokkal; nekik ez munka. Nekik a feladatuk csak annyi, hogy a munkájukat pontosan végezzék, és hiteles információt nyújtsanak. Egyetérteni nem kell.
Kezdjük onnan, hogy bejelentett munkaerőigény alig van. (Ami mondjuk azért fura, mert bármilyen álláskereső portált, bármilyen hirdetéssel foglalkozó site-ot felkeresek, ott azért akad bőven - és meglepő módon nem mind fekete vagy kamu.)
A következő megdöbbenés akkor ért, mikor megtudtam, hogy a munkaügy csak akkor támogatja bármilyen materiális módon az én elhelyezkedésem (persze, ha ÉN találok munkát MAGAMNAK), ha legalább hat hónapig regisztrált munkanélküli vagyok. (Ki várja ezt meg?!? Aki hat hónap alatt nem tud az országban bárhol munkát találni, annak oka van. Vagy nem
tud vagy nem
akar dolgozni. Ezen a foglalkoztatási támogatás nem segít szerintem. Most a kevés kivételt; - lsd. Perui indiánok- hagyjuk.... ) Egyáltalán miért kell megvárni, hogy hat hónapig a rendszerben maradjak, hogy az eddig az államnak csepegtetett forintjaimból a munkanélkülin kívül bármit visszakapjak? Mellesleg úgy gondolom, 10 év alatt megdolgoztam érte. MÁS családok annyi pénzből élnek összesen, amiket az én fizumból ilyen-olyan jogcímen levontak.
Third Step:
Képzések. Augusztus óta összvissz két képzés indult. Egy alapfokú német-, illetve angol tanfolyam. Idén már nem is indul más. Hmm. Gondolom, a nyelvi képzéseknek rengeteg közük van az okj-s szabályokhoz. Ezt mindenképp muszáj volt megvárni.
Összefoglalva. Melót találni nem segít a rendszer. Ha én találok valamit önállóan, nem támogat a rendszer. Állandó lakcímhez láncol a rendszer. Átképezni magam nem segít a rendszer. Hogy ne csak egy statisztikai adatnak érezzem magam; nem segít a rendszer. Ha tanulni szeretnék, nem segít a rendszer. Hogy az országban akarjak maradni, itt dolgozni, itt adózni; nem segít a rendszer.
Ugye nem kell feltennem a költői kérdést, hogy akkor miben is segít?
Hogy akkor miért is vannak a hivatalok?
Hogy miért ül állami vagy önkormányzati pénzen négy ügyintéző egy olyan irodában ahol augusztus óta az év végéig két képzést sikerült elindítani?
Nyilván nem arról van szó, hogy ezeknek az embereknek ne legyen munkájuk. Esküszöm, ha valakinek jár valami, én vagyok az utolsó, aki irigyen elorozná. Biztos szükség van rájuk, csak talán akkor ne így. Ne ebben a pofátlanul értelmetlen formában. Mint a politikusok. Ott ülnek, állnak, beszélgetnek, egeret nyomkorásznak, monitort bámulnak fizetésért. Némelyik határozottan unott pofával. Ja, hogy utálja az embereket és már herótja van az egésztől?! Hát akkor nem kell ott ülni.
Egy elhíresült mondást idézve: El lehet menni.
Gondolom ezért indul csak és kizárólag nyelvi képzés. Mert el lehet menni. Hogy utána több milliárdos kampányok ötlete, kivitelezése megvalósulhasson (hungarikumok miatt jöjjenek haza a külföldi munkavállalók), hogy több milliárdos bevételkiesés keletkezzék, hogy a több éve külföldön élőket megtalálják valahogyan, hogy X évre visszamenőleg fizessék be a TB-t vagy ejnye-bejnye.
Valóban költői a kérdés: egy olyan rendszer, ami elvileg EZÉRT van (lenne?); miért nem segít nekem, hogy itt, Magyarországon maradhassak és itt dolgozhassak?! (A megélhetési oldalt meg már nem is feszegetném inkább)
Nem csak az északkeleti országrészből, de az országból muszáj lassan tiplizni.
Kár. Én valamikor szerettem ezt az országot, az itt élő embereket. Valamikor szerettem magyar lenni. Felállok a himnusz alatt a mai napig és szeretem a magyar zászlót. Valamikor szerettem az ország mellett érvelni.
Ma már nem szeretek.
